Szent János Apostol Temploma (Chiesa di San Giovanni Apostolo a Ponte d’Oddi), Perugia, Olaszország (2007)

Paolo Zermani

Horváth Imola Emese tanulmánya

A Szent János Templom és a hozzá tartozó ferences plébánia Perugia külvárosában, a völgy szélén, egy meredek domboldalon húzódik. Tömegében és anyaghasználatában nem különösebben alkalmazkodik környezetéhez, a magas tetős, két – három szintes, olajfákkal tarkított lakóövezethez. Grandiózus tömegével felhívja magára a figyelmet, nyomatékosítva szerepének szimbolikus nagyságát, egyszerű tömegszerkesztése és a csupasz tégla falazat alkalmazása azonban teljes harmóniába kerül a ferences rend szerénységével, és a saját valódi értékével. Ez Isten Háza.

Róma – Casal Boccone, Santa Maria delle Grazie templom (2006-2010)

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

A Garofalo Miura Architetti tervezte Santa Maria delle Grazie templom építéstörténete három évet ölel fel. A Róma északi határánál fekvő kisváros, Casal Boccone szakrális együttesének 2007-es alapkőletétele és a templom felszentelésének 2010-es dátuma között eltelt időszak elég ésszerű intervallum e speciális épülettípusnál, ahol a hely karakteréhez való alkalmazkodáson túl a tervező számára különleges feladat az építtető közösség lelki sokszínűségnek figyelembevétele is.

Róma, Santa Maria delle Grazie templom és plébániaközpont terv (2002)

Francesco Garofalo és Sharon Yoshie Miura

A Ponte di Nonaban kivitelezett Santa Maria Josefa plébániatemplommal (1997-2001) sok rokonságot mutató templomterv Róma egy másik külvárosi negyedébe készült. A római ezredfordulós templomépítkezési hullám időszakában kidolgozott, s a 2002-es Velencei Biennále olasz pavilonjában is bemutatott koncepció több, egymástól jelentős mértékben eltérő tervváltozatot élt meg. A változtatások oka a kettős – templomi és közösségi – funkcióból következő telepítési variációk kérdése volt, mivel a két egység kölcsönös viszonyát csak később sikerült tisztázni. A korábban bemutatott terv a templom és plébánia kettősét külön tömegben képzelte el, így a szárnyak között nyitott köztér jött volna létre.

Milánó, Krisztus feltámadása templom (2004-2010)

Cino Zucchi

La nuova chiesa sostituisce un capannone di putrelle edificato negli anni Sessanta. Nello stesso periodo la periferia di molte grandi città dell’Italia settentrionale era costellata di chiese garage, chiese magazzino o addirittura chiese volanti, cioè allestite in piccoli autoarticolati, come accadeva nella Bologna del cardinal Lercaro. L’intervento di Zucchi è caratterizzato da un’asciuttezza che risponde all’esigenza del sacro con un linguaggio contemporaneo. Il progetto risponde alle necessità della comunità di locale di avere un nuovo edificio di culto più ampio, moderno e connesso all’oratorio, un importante spazio d’incontro del quartiere situato al lato della chiesa.

Róma, San Pio da Pietrelcina (2007-2010)

Studio Anselmi

L’ampliamento delle città e la nascita di nuovi quartieri e comunità pone l’esigenza di nuove strutture e servizi di pubblica utilità. In un paese come l’Italia, di fede prevalentemente cattolica, ciò comporta l’esigenza, tra l’altro, di nuovi centri parrocchiali. Il Vicariato di Roma – Opera Romana per la Preservazione della Fede e la provvista di nuove Chiese in Roma – si è impegnato negli ultimi anni in un progetto complesso di concorsi per nuove chiese. Si tratta, a dire il vero, di un fenomeno costruttivo che sembra non essersi mai fermato nella città eterna, sintomatico di una crescita urbana che di fatto non si placa. Su tale scia, nel mese di ottobre 2010 è stato inaugurato il nuovo centro parrocchiale (aula liturgica e opere parrocchiali) “San Pio da Pietrelcina” progettato da SAA&A, Studio di Architettura Anselmi & Associati.

Foligno, San Paolo Apostolo plébániaközpont (2001-2009)

Massimiliano és Doriana Fuksas

Fuksas saját úton járó építész. Összevetve kísérleti munkáival – amilyen a római Európa Kongresszusi Központ (2008), a straßburgi Zenith Zenecsarnok (2008), a pisai Piaggio Történeti Múzeum (2006) vagy a Vicenzába tervezett Nardini Kiállítóközpont (2004) – a Foligno nyugati határában épült templom reduktív formáját és anyaghasználatát kevéssé tudnánk mihez hasonlítani. A látszat csal, hiszen az említett művek biomorfizmusa egyedi, analitikus építészeti szemléletet rejt, a külső héj és belvilág megkülönböztető tipológiáját, a szabad formák racionális keretezettségét. Hiába is vádolnánk az építészt alakoskodással, az olasz kultúrában a városok és történeti emlékek sokszínű ihletése a tervező mindennapjainak része. Tény azonban, hogy egy ‘másik Fuksas’ rejtezik a Szent Pál templom és általában szakrális épületei mögött: visszafogottság, a történeti formák posztmodern szimbolizmusa, vagy azok redukciója a lényeg keresésének hosszú folyamatában. Már a francia niauxi Graffitimúzeum (1993) tervein is érződik az elvont formálás, az út, a tér, a barlang és a természet külön-külön entitásának alkotói csendje; miként a palianoi (1980), az orvietoi (1991) és a Civita Castellanaban (1992) épült temetőkerteknél is, amelyek az archetipikus szerkezetelemeket Aldo Rossihoz hasonlóan szublimáló szellemvárosok.

Luttach/Lutago, Ravatalozó kápolna (2002-2004)

Gerhard Mahlknecht és Heinrich Mutschlechner

Luttach az Ahr (Aurino) folyó völgyében, 956 m tengerszint feletti magasságon elterülő dél-tiroli falu. A település délnyugati határán álló, Hl. Sebastian (Szt. Sebestyén) és Hl. Roche (Szt. Rókus) védőszenteknek ajánlott, 1445/6-ban felszentelt későgótikus, majd 1895-ben neogótikus modorban átalakított templomot 1995-ben renoválták; a csillagboltozatos főhajót, freskóit és az 1884-ben, Joseph Barth által készített oltárt 2006-ig restaurálták. E tízévnyi átalakítási és értékmegőrzési munkálatok keretében került sor 1997-ben a régi temetőkert bővítésének szándékával kiírt tervpályázatra is. E temetőkert önmagában is védettséget élvez, s Jakob Pareiner híressé vált kovácsoltvas keresztjeit őrzi. A tervezőknek szembe kellett nézniük a dilemmával: a 110 új sírhely ne kerüljön az illusztris sírhelyek ‘árnyékába’.

Leifers, Pfarrkirche Ss. Antonius und Nikolaus (2003)

Thomas Höller és Georg Klotzner

Az olaszországi Dél-Tirol németajkú városa, Leifers pihenőhely a hét kilométerre, keletre fekvő Pietralba zarándokhelyek felé vezető úton. Részint a modern katolicizmusnak, részint a jelenkorig fennmaradt zarándokszellemnek köszönhetően a románkorra visszatekintő, 16. majd 19. században átépített leifersi plébániatemplomot bővíteni kellett, hogy a megnövekedett számú érdeklődők befogadására alkalmassá váljon. A történeti, Szentföld felé tájolt templom maga is szent jelenéshez kötődő Mária-tiszteletnek ad otthont, akinek a közeli Weißensteinből származó alabástromszobrát őrzi. Az ezredfordulóra kisvárossá fejlődő település eredeti tervei a templom újabb átépítéséről szóltak, később az elképzeléseket módosították. A megoldás egy kortárs allegóriában látott napvilágot.