São Paulo – Campos do Jordão, São Pedro Apóstolo kápolna (1987)

Paulo Mendes da Rocha

Campos de Jordão városa São Paulo és Rio de Janeiro között, valamivel északabbra helyezkedik el. A hegyek közé rejtőző település a tengeri metropolisok pihenőhelye, amelynek egyik magaslata a são paulói kormányzó egykori rezidenciájának adott helyet. A Mantiqueira hegyvonulataira néző Boa Vista palota szomszédságába épült Mendes da Rocha Szent Péternek ajánlott kápolnája. A későmodern expresszionista mű olyan alkotók munkáival vethető össze, mint Le Corbusier vagy Oscar Niemeyer. Az utóbbi alkotó Niterói Kortárs Művészeti Múzeuma (1996) példázza leginkább a vasbeton szerkezet felkínálta tervezői szabadság heroikusságát, az egyetlen magba gyűjtött statikai erők ‘kifordított építészetének’ súlytalanságát. Mint az expresszionizmussal gyakorta együtt járó illúzió művészete, Niemeyer korai alkotása, a pampulhai Assisi Szent Ferenc templom (1942) közeli rokonságot mutat da Rocha são paulói Patriarch viadukt-terével (1992), amely a lebegni látszó tető ívét egy a közteret keretező kapura függeszti. A horizontális arányú, hangsúlyos tetővel lezárt térbelső részletgazdag ‘labirintusa’ jellemzi a Brazil Szobrászati Múzeumot (1988) is, amelynek modellje a camposi kápolnában – kisebb léptékben – már egy évvel korábban megvalósult.

Los Angeles, Our Lady of the Angels Cathedral (1996-2000)

Rafael Moneo

A katedrális a harmadik legnagyobb a földön és az első, ami negyed század alatt épült meg az Egyesült Államokban. Az épület csak a Temple Street mentén elhelyezett kapukon keresztül vagy a földalatti felől közelíthető meg. Szándékosan alakította a tervező úgy a bejáratot, hogy közvetlenül az utcáról ne lehessen betérni. Az épület tiszta tömege,  belső elosztása jó átlátásokat és különleges fényjátékot hoz létre a belsőben.

Kyōto-Urata, Fehér Templom (2000)

Takashi Yamaguchi

A Furitsururikei Parkerdő szélén, a japán császárváros szívétől 35 kilométerre nyugatra található az uratai Zuisen-ji templom buddhista közössége. A Tsutenko tó félszigetére települt, hagyományos elrendezést mutató kolostori együttes mellé egy építészeti és vallási tekintetben is kirívó szertartásház terveire adtak megbízást. Az ugyancsak Kyōto vonzáskörzetében, a japán császár magánhasználatára tervezett funayamai Üvegtemplom (1998) és több szakrális épületterv elkészítése után Yamaguchira mint a shintō és zen vallási építészet modernkori mesterére tekinthetünk. Bár az új templomnál sem szerkezetében, sem anyaghasználatában nem találunk kontinuitást a tradicionálissal, e folytonosság meglelhető a kompozíciós rendben és a hagyományos szentélyek belső tisztaságának formai kivetítésében.

Párizs, Unesco épületegyüttes meditációs tere (1994-1995)

Tadao Ando

Az UNESCO ’95-ben ünnepelt 50. évére emlékezik a Meditációs Tér. Egy hely, ahol vallástól és etnikumtól függetlenül lehet imádkozni a világbékéért. Két nyersbeton fal elválasztja az erős környezettől az egyszerű henger alakú tömeget. Rámpasor vezet a bejárathoz, amely alkalmat ad az átszellemülésre. Vízlépcső veszi körül, melyben a víz és a Hiroshimából származó kövek az atombomba áldozatairól emlékeznek meg.

Yufutsu, Víz temploma (1985-1988)

Tadao Ando

A Vízi Templom természeti környezetben helyezkedik el:  Hokkaido sűrű erdős hegyei veszik körül. Az épület és a tó kiművelt formái ellentétbe helyezkednek a táj természetes formáival. Ezzel alkotnak egyedülálló kortárs tájépítészeti kompozíciót. Az alaprajz egy nagyobb és egy kisebb négyzet áthatásából szerkesztődik. A templom közlekedőrendszere a sima vízfelület feltárulására szerveződik. Az imatér szinte egybeolvad a környező tóval a nagy üvegfelületen keresztül.

Iyo-Saijo, Komyo-ji szentély (1998-2000)

Tadao Ando

A Komyo Templom egy Saijo nevű kisvárosban épült, amely forrásokban gazdag, csatornák hálózzák. A templom anyaghasználatát a környező vizek és a környékről könnyen hozzáférhető fa határozza meg. Hangsúlyos az épület szerkezeti tisztasága, őszintesége. Ando nagyon fontosnak tartotta az erőátadás láthatóságát konzolról konzolra, gerendáról pillérre. Ezzel a közösség együttműködését szimbolizálva. Az egyszerű négyszer négy fapillérrel tagolt teret tejüveggel leválasztott átmeneti tér veszi körbe.

Osaka-Ibaraki, A fény temploma (1989-1991)

Tadao Ando

Japán egyik legnagyobb kikötővárosának, a keleti partvidék középmagasságában található Osaka Ibaraki városrészében lakóházak között bújik meg a templom-együttes, mely a minimalizmus mesterének, a japán Tadao Andonak (*1941) kultúrákat ötvöző építészeti alkotása. A Távol-keleti országban található keresztény felekezeti templom szimbolikájában megkérdőjelezhetetlenül krisztológiai alapvetésű, ugyanakkor térstruktúrájában a tradicionális japán térszemlélet összetettségével komponált.

Seattle, Loyolai Szent Ignác egyetemi jezsuita kápolna (1994-1997)

Stephen Holl

A Csendes-óceánig futó ortogonális utcaháló által uralt metropolistól keletre, a madronai kertváros határán helyezkedik el a Seattle jezsuita egyetem kampusza. A hatezres lélekszámú, kiterjedt egyetemi város északi végébe tervezett missziós kápolna részint a világ több részéről érkező diákoknak, részint a helybeli lakosoknak épült. A Holl-féle analógia ’97 óta híressé vált mondata a házat akkurátusan jellemzi: „hét színes palack egy feszes kődobozban”. Valóban, egy konvencionális alaprajzba ennyi belső feszültséget a corbusieri Notre-Dame-du-Haut (1950-55), vagy a Firminy St. Pierre (1962-2007) tervei óta senki sem sűrített. A természetes, színezett fény térképző, annak önálló karaktert adó építészetébe illeszkedik a későbbi, Ulrich Königs által tervezett regensburgi St. Franziskus templom (2001-4) is. Ez utóbbival összevetve még egy azonosságra lehetünk figyelmesek: a derékszögű alaprajzhoz mindkét esetben plasztikus belső tartozik.

Bogotá – La Calera, Porciúncula de la Milagrosa kápolna (2003-2004)

Daniel Bonilla

La Calera a kolumbiai főváros agglomerációjához tartozó, erdőkkel és szántóföldekkel övezett kisváros. Az észak-déli irányban futó hegyek által közrezárt, feltöltött folyóvölgyben gyakorta látni kisebb-nagyobb ‘tengerszemeket’, amelyeket tisztások öveznek. A Durán Gómez család birtokán, egy ilyen tengerszem mellett épült a Milagrosa magánkápolna is. Miként a dél-amerikai országok többségét, Kolumbiát is gazdasági és szociológiai szélsőségek jellemzik, ezért a megrendelők úgy látták helyesnek, ha az alkalomszerű rendezvények céljára épített kápolna a különböző méretű gyülekezetek változó igényeihez alkalmazkodva maga is nagyfokú flexibilitással bír. A világsajtó és a 2004-es latin-amerikai építészeti biennálé zsűrije a Bonilla által adott megoldás gyakorlatiasságát és szimbolikus jelentőségét egyaránt méltatta, nem is beszélve arról a költőiségről, ami kápolna természettel összhangra törekvő építészeti részletképzésében nyilvánult meg.

Concepción, Capilla l’Animita (1997-2002)

Eduardo Castillo Ramírez

A l’Animita kápolna a Concepciónból Bulnes felé vezető út 44. kilométerkövénél, Floridában épült fel, csupán két kilométerre Castillo saját házától, a Casa Gallinerótól (2000-2). Az útszéli emlékhely a Santa Rita de Casia közösség megbízásából, a közlekedési balesetek áldozatainak épült. Miként hazánkban és a közép-európai térségben Nepomuki Szent János őrködik a folyók, Szent Jakab pedig a spanyol és portugál zarándokutak felett, itt Szent Rita közbenjárását kérték a közutak védelmére. A mapucs indiánok hitvilágával áthatott helyi szokások azonban megelőzték a kápolna építését, hiszen Közép-Chilében több helyen sátorformájú, agyagból készült halotti szentélyeket látni az utak mentén. A hiedelmet, hogy ezek a visszatérő lelkek ‘házai’, sosem sikerült egészében kitörölni a helyiek kollektív emlékezetéből. A kápolna liturgikus rendeltetése mellett rejtett formakísérlet ezek keresztény értelmezésére.